"Hányásos" tészta

Akkor kezdem én a sort ezzel a furcsa nevű kajával. Három gyerek, kutya, varrás, tanulás... Ezek mellett sem időm, sem kedvem nincs fergeteges ételkompozíciókat összehozni, és a felváltva nyavalygó kölököket hallgatni. Na ezért újítottam be néhány expressz finomságot.
Az én hányásos tésztámnak órási a sikere, mert egyrészt a fiúk jóllaknak vele, másrészt meg nem egy kötött recept, általában az kerül bele, ami éppen van itthon.

Először is feldobok egy fazék vizet, és amíg az felforr felderítő útra megyek. Keresek tésztát, mindegy milyen formátumút, lehet penne, masni, kocka, bármi. Kerítek még valami sonkafélét, vagy bacont, jobb híján virslit. Veszek elő tömlős sajtot, ebből mindig van a sonkás verzió, meg tejszínt, vagy ha az nincs tejfölt meg tejet. És a legfontosabb hozzávaló a mustár.
Mire minden hozzávalót összeszedek felforr a víz, beledobok egy-két leveskockát, lehetőleg csirkehúsosat, de jó a zöldséges is, de még a marhahúsos is, és a tésztát beleszórom. Közben pedig egy magasabb falú serpenyőben, vagy vokban, amibe majd a kifőtt tészta is belefér, némi olajat melegítek, beleszórom a felkockázott sonkát, vagy a bacont, esetleg a felkarikázott virslit, és ezt kissé megpirítom. Szórok rá borsot, és rácsapok egy kanál mustárt, jól átforgatom, és belenyomom a két tömlő sajtkrémet, szétnyomkodom a fakanállal, és rázúdítom a 2 dl tejszínt, vagy a tejjel kikevert tejfölt. Ezzel simára keverem, és egyet rottyantok a trutyin. Mire ez kész, a tészta is kifőtt. A tészta főzővizéből átkanalazok kb. 2 merőkanálnyit, simára keverem a sajtos szószt és a tésztát átrakom bele. A tészta levét Életem Pálja szokta meginni, szóval nem vész kárba semmi. Jól megkeverem az egészet, és egy pár perc állás után kiszedem a tányérra. Az ízesre főtt tésztát teljesen körülveszi a finom sajtos szósz, és kicsit ragacsos, és nagyon találó a neve, de isteni.
Jó étvágyat hozzá!